Művészeti önvallomások

Az ember életét olyan gyökeresen átalakító ipari forradalom egyebek között mestersége alapjainak új lerakására kényszeríti a művészt. Vannak, akik a nagyipar hulladékából vagy éppen termékeinek tárgyilagos lemásolásából, mások korszerű gyártási, sokszorosítási módszerek átvételéből alakítják ki stílusukat, megint mások az ipar kiszolgálóivá szegődve a designben látják a jövő művészének hivatását.

Lehet-e az egésznek hátat fordítani? A kihaló kézművesség után a barkácsolás szintjén maradva menteni át éppen azt, ami az embert az ipari forradalom előtt és után örökké emberré tette, s ami mindig is a művészet tulajdonképpeni tárgya volt? (1975)

Gyűjteményes kiállításra készülök (Ernst Múzeum). 1948-tól máig képek hiányával érzékeltetve az 1950-60-as hiátust.

A bálványokkal szereztem (viszonylag és szűk körben) nevet (1969), de a bálvány-előtti dolgok sem utolsók -- 47-48-as dekoratív csendéletek, a 60-as évek elejéről való karakterfejek (Nyugdíjas artista, Vidám apostol). Az utolsó -- már az első bálványszerűségekkel egyidejű -- portrékon (Tudós arcképe, Két ősöm) jól látható, hogy nem szervetlenül alakult a formavilágom: az ábrázoló jellegű dolgokban kezdettől benne volt a bálványok lehetősége.

Maguk a bálványok arra kellettek nekem, hogy -- kiábrándulván a festészet hagyományos témáiból és eszközeiből, de nem tudván szabadulni hagyományos formájától, a keretbe foglalt, falra akasztott képtől -- mindenféle határok között a senki földjére kerülhessek, azaz többértelmű, mindenkinek más-más olvasatot kínáló képeket csinálhassak. A bálványok az isteni és emberi, állati és növényi, sőt szerves és szervetlen lét határán léteznek. További ellentétpárok, amelyeket egyesíteni próbálok bennük: ábrázolás és absztrakció, klasszikus és groteszk, fájdalmas és humoros, mozdulatlanság és dinamizmus (a mozgás lehetőségének a jelzése).

A bálványokhoz kidolgozott technika, a salakrelief is ilyen határátlépés: sík és plasztika, szín és az azt megtörő durva felület, festékkel jelzett árnyék és arra, vagy azt keresztezve, igazi árnyék. Megjegyzem, vannak konvencionálisan, síkra temperával vagy olajjal festett bálványok is, és éppen ezek közül a legújabbak (az 1985-ös Tánc, Hírhozó, stb.) megmozdultak, röpülnek, táncolnak, viaskodnak, s a színeik is harsányabbak. (Lehet, hogy vénségemre kiszabadulok a bálvány-lét lenyűgözöttségéből?)

Hatott rám a primitív művészet, de nem szeretem, ha a millió kimutatható egyéb hatás mellett ezt túlhangúlyozzák - amire az óceániai metszetek szolgáltatnak olcsó ürügyet. Weöres Sanyi gyönyörűre megírt katalógus-bevezetőjével szemben legalább ilyen erős a közvetlen természeti hatás is, főleg az emberi és állati test anatómiájáé és a növényzeté (faerezetek).

A kiállítandó képeknek majdnem egyharmadát teszik a fanyomat-kollázsok. Zömük még sohasem volt kiállítva. Ezek csak technikai szempontból kollázsok, műfajilag semmi közük a hagyományos fénykép-kollázshoz. Képek ezek is, csak más eljárással készülnek. Ez a technika is a többértelműséget szolgálja, talán még elütőbb szélsőségek között. Görcsös fa - csábító női test; csábító női test - trottyos tyúk-alváz; trottyos tyúk-alváz - ünnepélyes tollazat; ünnepélyes tollazat - szemérmetlen póz = Szirén.) Fontos, hogy ezek nem válnak el időben a bálványoktól -- 1965 és 1985 között folyamatosan, a bálványokkal párhuzamosan készültek. (1985)

A salakrelief... volt alkalmas rá, hogy kibontsa, kikényszerítse belőlem a tudatom alatt rejtve élő, rám jellemző formát. (Önéletrajz, 1990 körül.)

Beszélgetés a Kossuth Rádióban, Mélykúti Ilonával. 1986.I.20. Az Ernst-múzeumi kiállításról.

"Ezt a kétféle pályát, ahol elég nagy az ellentét, csak úgy lehetett egyesíteni, hogy teljesen szeparálom. Olyannyira, hogy amíg a Világgazdaságnál dolgoztam, nem voltam hajlandó foglalkozni olyan jelentésekkel, amik a műalkotások piacát érintették, ezt más munkatársakra bíztam. A lapnál fő feladatom az volt, hogy azokról a végtelenül bonyolult folyamatokról, amik a nemzetközi pénzforgalomban, az árutőzsdéken, a külkereskedelmben végbemennek, azokról érthetően és világosan tudósítsak. S ehhez nagy előny volt, hogy nem voltam tanult közgazdász, nem végeztem ilyen egyetemet és nem is voltam hajlandó elsajátítani azt a tolvajnyelvet, amin a szakemberek, a bankárok és a közgazdászok beszélnek. ... Az előfordult persze, hogy volt, amikor nem volt kedvem festeni, vagy nem volt kedvem szerkeszteni. A nagy különbség, hogy szerkeszteni akkor is kellett, ha nem volt kedvem, de festeni nem kellett. Csakhogy általában azt vettem észre, hogy egymást segítették, tehát például amikor a nagy aranyláz volt és ezzel rengeteg dolgom, sorra jöttek a képek is. Tiszta véletlen, hogy az egyiknek aztán Aranybálvány lett a címe, én akkor nem gondoltam az aranylázra. Valahogy, ha az ember jobban formában van, fel van dobva, akkor megy minden. Úgy is fel lehet fogni, hogy a két dolog egymás aktív kipihenése."

Nyilatkozat az MTI-nek, 1965. jún. 12., a párizsi kiáll. után

" Francia festőbarátaim ösztönzésére rendeztem a kiállítást a Kulturkapcsolatok Intézete és a párizsi Magyar Intézet közreműködésével, a Galerie de l"Université-ben. Nem nagy, de sűrűn látogatott intézmény, egyik fóruma a mai modern képzőművészetnek. Monotípiákat, olajképeket, portrékat sorakoztattam fel az anyagban -- igyekeztem kedvelt műfajaim teljes skáláján bemutatkozni, úgy gondolom, sikerült. Anyagaim egy részét a Magyar Intézet szalonjában is kiállították.

"Megelégeltem egy időre a salakrelief-bálványok súlyos anyagát, komolykodó rendjét. Könnyebbre, játékosabbra próbáltam fogni a dolgot. Így nyúltam vissza az olajfestékhez. Régi fanyomat-kollázsaim és monotípiáimtechnikájából kiindulv bonyolult eljárást dologztam ki. Remélem, nem csak ez az egyéni technika őrzi a folyamatosságot, hanem a képek formai elemeiből is rám lehet ismerni. Figurák vannak rajtuk, amelyek mozognak, ágálnak, a legtöbbjének szárnya is van. Mégsem tudnak megszabadulni bizonyos bálványszerű merevségtől. Nem is akarnak, s akkor sem tudnának, ha én akarnám..

( Élet és Irodalom, 1991. 19.szám. V.P.nyilatkozata a Gulácsy Galériában, 1991. május 8-án, a kiállítása megnyitóján)